„Hálás vagyok a sorsnak, a pillanatnak, hogy itt lehettem. Veletek! Szavakban még nehéz összegezni,
hogy mit kaptam tőletek, érzések kavarognak bennem, ami a változással kapcsolatos és jó. Ami
mélyre visz a MOSTBA, a PILLANATBA és a CSENDBE…BÉKÉBE.”
Edi

 

"Rengeteg erőt ad, amikor rádöbbenek, hogy igenis van még avilágon sok jó ember és nem is kel messze menni, hogy a közelükbe lehessünk, csak jól kell gondolkudnunk"
Brigi

<Ceruzát ragadtam,
Nem ment ám az könnyen
De ti segítettetek, hogy tényleg szépen menjen
Ezt így köszöntem meg egy rövidke versben!<”
Zoé (11)

„Nagy élmény volt. Nem gondoltam volna magamról, hogy ezt hozza ki belőlem. Azt hiszem most már
nincs lehetetlen számomra. Néha tényleg komoly küzdelem volt, de minden percért megérte.
Önfeledten rajzolhattam megint, pedig azt hittem nem is szeretek rajzolni.”
Barbi

„Tudjátok… Világszám – a lányom szerint – ha engem meg tudtok tanítani rajzolni… Szóval világszám vagytok!”
Etelka