rajztanfolyam.com – Az alkotás csendje Déván – 2014. április

 

“Az emberiség nagyja azáltal leszel, hogy önmagadból igazi értékeket felszínre hozva magad is értékké, kincsek drága bányájává válsz!” Böjte Csaba

 

 

Jöttek velünk barátok és ismerősök, azzal a céllal, hogy ha lehet segíteni valamit a dévai otthonban a húsvét előtti napokban, akkor ők szívesen vállalnak bármilyen önkéntes munkát. Jól jött minden kéz, hisz a férfiak egy lakásfelújításban vállaltak oroszlán részt – festettek, szereltek, vásároltak -, a hölgyek /akik egyébként is családanyák/ gyerekekre vigyáztak, Szinnai Krisztina fotózott és Szabó Viktor videózott.

Kedd reggel 9-kor elkezdődött a tanfolyam. Egy-két rajz után látjuk kiknél van erőteljesebb feldolgozatlan életesemény a háttérben. Később, amiket hallunk történeteket, már érthetőbbé válnak, még inkább kitisztulnak számunkra a rajzok.

Sokunk csak filmekben látott – vagy talán csak hallott – valahol, valamikor ilyen esetekről, melyet az itt élő gyerekek megéltek, átéltek és túléltek.

Sokféle kegyetlenség megtörtént velük: koldulni küldték, megverték, magára hagyták, nem adtak enni neki, megfélemlítették ….. stb. volt aki elmondta, hogy nyaranta ő tartotta el az egész családját, és ha pénz nélkül ment haza, akkor véresre verték. …. nem is sorolom. Jó lenne nem hallani ma már ilyen történeteket mondjuk azért, mert az emberiség olyan tudatszinten élne már, hogy egyszerűen nem lenne ilyen valósága a világnak. Addig marad az öröm, hogy van Déva és ehhez hasonló sok hely, ahol biztonságot és szeretetet találnak a gyerekek.

Előzetesen még elmondanám, hogy Déván általában egy nevelővel tíz gyerek él, két vagy három szobás lakásban. Elég sűrű az élettér, kevés lehet az az idő /ha egyáltalán van ilyen/, amit egyedül, csendben önmagukra figyelve tudnak tölteni. és aztán jövünk mi a rajztanfolyammal, ahol minden elcsendesedik és a belsőnkre való figyelést kérjük.

Elkezdődik a tanfolyam. Lazák a gyerekek, de tiszteletteljesek, nyitottak és elfogadóak. Persze a kamasz lázadás és a kialakult szerepek itt is felülírják a “megszokott” menetrendünket. Több a fecsegés, poénkodás – a zavarok ilyenfajta leplezése, aztán az első szünet után két kislány nem jön vissza, mert épp megérkeztek értük váratlanul a szülők és elviszik őket. Két fiú, nem jön vissza az ebédutáni foglalkozásra, mert kicsit elfáradtak és valójában nincs kedvük.

Hááát elbizonytalanodunk, ha így haladunk vajon hányan lesznek velünk végig??? Erősítjük egymást Kittivel, hogy arra koncentrálunk, aki itt van és velünk van!

Tavaszi szünet van. Ők döntöttek, hogy szeretnének a rajz titkaiba belelátni, mégis furcsa nekik kitartani négy napig reggeltől-estig, furcsa talán a csend kívül és belül, furcsa a  magukra figyelés. Kérjük a rajzok után mondják el a közben megélt érzéseket, hát ez még első nap nem megy mindig gördülékenyen. Poénkodnak – olyan fiatalosan, nehéz kizökkenniük a megszokott egymásközt felosztott látszat szerepekből.

Egy helyes kis tini lány, a második nap délelőtt  odajött, hogy neki elég volt, nem akar tovább rajzolni. Éppen vége lett a szünetnek, ezért azt mondtuk neki, üljön  le és beszéljük meg a csoporttal is a távozását. Elmondtuk a lány szándékát és felvetettük, hogy mi lenne, ha a csoport minden tagja mondana neki valamit, mielőtt elmegy. Partnerek lettek a gyerekek ebben is.

Édes, bölcs gondolatok jöttek az ifjaktól: először szólalt meg pont a két fiú, akik előző napon ellógták a délutánt. Őszinteségük tiszteletet érdemelt!

Ilyeneket mondtak: “Én is majdnem feladtam, de kitartok!”,  “Tarts ki te is, mi is vissza jöttünk!”                    és azután egymás után a többiek: “Ha menni akar, had menjen!”, “Ne add fel!”, “Csináld végig!”,  “Ha ezt feladod, akkor mást is így csinálsz!”, “Kinn úgyis esik az eső!” Hajni nevelő ütős mondatot mondott: “Itt Déván a gyerekek azért vannak, mert a szüleitek valamit feladtak.”

Ez nagyon elgondolkoztató mondat volt!

Mi zártuk a kört: “ha akarsz elmehetsz, tiszteletben tartjuk a döntésedet. Természetesen örülnénk, ha maradnál és befejeznéd azt, amit elkezdtél velünk együtt. Ha elmész minden jót kívánunk, ha maradsz, akkor ez a döntésed a hátralévő három napra legyen érvényes.”

Majd megkérdeztük: mit szeretne tenni. A tini lány úgy döntött: MARAD!

Folytattuk a “munkát”, a rajzolást. Egyik gyakorlat jött a másik után. Volt amit több, volt amit kevesebb sikerrel vagy élménnyel, de mindent végigcsinált.A negyedik napon azt a ragyogó, boldog arcot, amit ezen a lánykán láthattunk egy egyszerű fotó nem tudná visszaadni. Túllépett valamit önmagában. Talán olyat, amit nem szokott.

Célszerű lenne gyakrabban gondolnunk arra, hogy azért vagyunk, azért lehetünk itt, mert kitartóak, ügyesek, kiválasztottak és nyertesek vagyunk. Életünk első versenyét – ott anyukánk hasában – már rég megnyertük. Végig csináltuk! és azóta is milyen utat jártunk be. Igen, mi mindannyian, akik itt vagyunk és még élünk. Most ennyi tapasztalattal, tiszta tudattal feladni bármit, amit egyébként elérhetnénk, ostobaság lenne. A kitartás nagyon fontos! Hiszem, hogy bármire képesek vagyunk! Csodák vagyunk! A csoda bennünk van, csak apró, kicsi bezárt ajtajainkat kell kinyitnunk, hogy előjöhessen belőlünk.

A tanfolyam után még két napot töltöttünk Déván. Az étkezések idején mindig találkoztunk az ebédlőben a fiatalokkal és  jöttek, lelkesen mesélték, hogy rajzolnak! otthon is, éjjel is! Talán egy újabb eszköz a tárházukban, hogy ha békére, csendre vágynak egy ceruzát és papírt mindig találnak valahol. Ezt az időtlen, nyugalmi állapotot megtudják teremteni maguknak az alkotással.

Mosolygós, lelkes beszámolókat kaptunk, hogy micsoda csendet élnek meg, milyen érezhetetlen módon eltűnik az idő a rajzoláskor, egyik fiú mondta: “minél többet rajzol, annál többet tud beszélni róla”, megint más valaki: “most már többé nem unatkozom”.

Ezek a gyerekek elkezdtek áramolni az alkotás élményével.

Nagy dolog a csend, amit megélnek, az önmagukra figyelés, amelyet talán furcsa elkezdeni, az önbizalom, amit magukban elkezdtek érezni, és az élmény, ha rajzolni így tudnak, akkor még mi minden van bennük.

Annyira hálásak és feltöltődöttek voltak, hogy egyszerűen szárnyalni lehetett velük! Néhány idézet az ő gondolataikból a tanfolyam után:

“Nekem ez a tanfolyam nagyon nagy szükségemre fog lenni majd az életben, mivel nem csak rajzolni vagy másképpen látni a dolgokat, hanem magamban is megtanultam nagyon mélyre ásni és tudjam, hogy mire vagyok képes. Megtanultam bízni magamban. Köszönöm szépen.” L. (16)

“Elértem azt, hogy az én rajzom legyen nekem a legszebb! Köszönöm!” A. (17)

“El sem tudjátok képzelni, hogy mennyi mindent tettetek! Újra úgy érzem, tudom, hogy képes vagyok rá! Nem csak rajzolni, hanem mindenre! Úgy érzem magam, mintha újraszülettem volna egy olyan ésszel, akarattal, ami erős és mindent legyőz! Csodálatosak vagytok! Köszönöm!” A. (16)

“Nagyon köszönöm, hogy visszatartottak engem, hogy próbáljak rajzolni. Nagyon tetszett. Örülök, hogy megismertem magukat! Hiányozni fognak nekem!” L. (19)

“Nagyon köszönöm, hogy megtanítottak rajzolni és másképp nézni a dolgokat!” S. (16)

Ezúton is hálás köszönet Böjte Csabának a lehetőségért, Hajni nevelőnek, Nagyfalusi Évának a szervezésért, az Apisnak és a PannonColornak az anyagokért, és a “gyerekeknek” a kitartásukért!!!

Amennyiben lehetőséged és szándékod van arra, hogy támogasd a dévai fiatalok alkotó, kreatív önismereti útját, kérünk vedd fel velünk a kapcsolatot:

Színesebb Világért – Önkifejezést támogató – Nemzetközi Egyesület  /bővebben az egyesület célkitűzéseiről, tevékenységéről itt olvashatsz: http://www.rajztanfolyam.com/szinesebb-vilagert-onkifejezest-tamogato-nemzetkozi-egyesulet/

Számla szám: 11743040 – 20082415  OTP / Kedvezményezett: SZIVE Egyesület