Blanka levele Csíkszeredáról

Kedves Kitti és Marianna!

Gondolom sok “nagyon szépen köszönöm, hogy felnyitottátok a szememet” e-mailt kaptatok és kaptok nap mint nap, és ez is egy lesz a sok közül, de nem számít, akkor is megszeretném osztani veletek, hogy mennyire jó dolgot tettetek velem!

Áprilisban voltatok itt, Csíkszeredában, Romániában.

Akkor még nagyon megakartam felelni, ha nem sikerült egy rajz úgy ahogy elképzeltem nagyon letudtam törni, elment az életkedvem, úgy éreztem, nem vagyok igazán tehetséges..

Aztán jöttetek Ti, és elmondtatok rengeteg fontos és megfontolandó dolgot, megnézettetek sok kisfilmet, és megpróbáltátok megváltoztani a nézőpontunkat, egy új világot tártatok fel nekünk! Ennek hatására, életemben először, a tanfolyam harmadik napján éreztem azt a csodálatos dolgot, hogy nem kell minden tökéletes legyen, mert valójában az tesz minket egyedivé, attól különleges minden ember, hogy nem tökéletes. És akkor először elengedtem…. Nem érdekelt a tökéletsség.

Viszont másnap, a negyedik napon volt az igazán nagy fordulat számomra… Elbúcsúztam tőletek, hazajöttem, és mintha megvilágosodtam volna, megteltem újra szeretettel, amit nagyon hosszú ideje nem éreztem már, szerettem a világot, hogy már-már fájt.. Boldog voltam! Olyan boldog, hogy elsírtam magam :). Csakhogy ezek örömkönnyek voltak!

Sajnos, annak ellenére, hogy azt hittem, ez az érzés, az a sok jó dolog amit mondtatok és mutattatok, ezentúl mindig így fogok érezni, a napi stressz miatt nem maradt így, viszont emlékszem rájuk, és ha tehetem megpróbálom becsempészni az életembe..     Igazából nekem nem is a rajz miatt volt nagyon hasznos ez a pár nap, bár amiatt is, mert érzem magamon a fejlődést, hanem az önismeret és az a sok önbizalom növelő dolog miatt. Mert akkor, aznap este, mikor belenéztem a tükörbe, először az életben, teljesen megvoltam elégedve magammal, SZERETTEM magam!! Komolyan elgondolkoztam azon, (hogy ha nem kellett volna visszazökkennem a rendes kerékvágásba, akkor simán megmaradtak volna ezek az érzések), hogy hippi leszek 🙂 mert valahogy így képzelem el őket is: mindig boldogak, az életnek csakis a szép oldalát látják, televannak energiával, szeretettel…    Azóta a nap óta sok dolog miatt bánkódtam, megbántottak, sírtam, szomorú voltam, de legalább mostmár tudom, hogy képes vagyok megtalálni a lelki békémet!

Ami pedig a rajzolást illeti, két hete megkért egy szomszédunk, hogy rajzoljam le 7 hónapos kislányát. 🙂 miután átadtam neki a rajzot, kirakta Facebookra és egyik ismerőse megkeresett, hogy szeretné, ha neki is rajzolnék, ráadásul pénzért! Annyira hihetetlen!! Akkor este még két ismerősőm is írt, hogy szeretnék ha nekik is rajzolnék!! Alig akartam elhinni! Pont engem választottak, hogy én rajzoljak nekik.. Nagyon nagyon boldog vagyok, és úgy érzem hatalmas megtiszteltetés! Remélem nem fogok csalódást okozni!

És akkor most jönne a köszönetnyilvánítás:    Nagyon nagyon hálás vagyok nektek!! El sem tudjátok képzelni, milyen nagy ajándékot vagytok képesek adni azoknak az embereknek, akik ráveszik magukat, hogy felkeressenek Titeket!

Ameddig csak lehet, folytassátok munkásságotokat, mert a Földnek szüksége van ilyen emberekre! Minden ember elkéne menjen életében legalább egyszer ilyen tanfolyamra, ha nem is a rajz miatt, hanem hogy megtalálja általatok önmagát!

Köszönet nektek!!

Üdvözlettel:   Blanka