Ázsiai élet – elfogadás gyakorlattal

Egy kicsit beavatunk benneteket az ázsiai életünk élményeibe.

Az utólsó egy évben az idő nagy részét Vietnámban töltöttük és töltjük.

Nagyon jó az időjárás, finom az étel, sok a friss gyümölcs, sok a lehetőség és természetesen: itt sincs kolbászból a kerítés.

Érdekes itt az élet “európaiként”, más arc-szerkezettel, más bőrszinnel és jelentős a kultúrális különbség, ezért nap mint nap újabb meglepetések érnek bennünket.

Kommunista párt irányít, hatalmas a korrupció és az ország északi és déli része között még mindig jól érezhető az egymás közötti megkülönböztetés, ítélkezés.

Saigon tíz millió lakosú város, az emberek nagy része arcot takaró maszkban jár, mert annyira szennyezett a levegő. Rengeteg a motor, nagy a forgalom.

Viszont nem is az általános dolgokról szeretnénk mesélni, hanem a személyes élményeink közül néhányat elmondani:

Megismerkedtünk egyik leghíresebb magyarországi színésznőnk örökbefogadott fiával, aki itt él Saigonban. (Négy évesen fogadták örökbe Magyarországra)

Hallottunk történetet, amikor az ismerősünk kutyáját megették a szomszédok.

Találkoztunk hölggyel, aki 18 évesen költözött ide vidékről egyetemistaként, ma 40 éves és hihetetlen üzleti sikereket ért el itt a városban.

Beszélgettünk egy 30 éves ausztráliai-spanyol sráccal, aki fél évet él a Fülöpszigeteken dzsungelban. Kétszer majdnem megölték.

Ebédeltünk egy házaspárral, akik vietnámiak és 30 évvel ezelőtt Magyarországon végezték az egyetemet, oda köti őket a fiatalkori szerelem emléke és persze, szinte tökéletesen beszélnek magyarul 🙂 (két havonta szerveznek magyar találkozót itt Saigonban)

Találkoztunk  családdal, ahol a vegyes házasságnak és a külföldi életnek köszönhetően a hat éves gyerek természetes módon öt nyelvet beszél.

Vendégül láttunk egy kameruni és egy indiai egyetemista fiút:

Az afrikai srác a többnejűséget követő apjának köszönhetően két anyával és 12 testvérrel nőtt fel egy házban. Számára ez teljesen természetes volt (és persze ennek is megvan a maga történelmi és logikai oka: hisz a háborúzgatások után sok nő volt és kevés férfi, a népesség fenntartásának  céljából fontos volt sok gyermeket szülni, erre jó megoldást adott a többnejűség).

Az indiai fiú pedig teljesen törvényszerűen kezeli, hogy ha megnősül, azután csak ők lesznek egymásnak és őket csak a halál fogja elválasztani. A kb. 300 fős rokonság-barátok feladata és felelőssége is, ha gond van a pár között támogassák és segítsék a válságból való kilábalást, akár anyagi,akár erkölcsi úton. A családja egész történelmében nincs olyan, aki elvált volna.

és sorolhatnám a sztorikat …

Ebből a néhány történetből is láthatjuk, mennyire más mindenkinek a maga valósága, értékrendje és aztán felmerül bennünk a kérdés: valójában mi is az, amit hozunk magunkkal születésünkkor és mi az, amit a környezet, a kultúra ad hozzánk? Amikor felnövünk, már azt vesszük észre (ha észre vesszük), hogy annyira azonosultunk a környezet hitrendszerével,  sémáival, hogy az a természetes (és lehet,hogy csak az) nem értjük, hogyan lehet másképp gondolni az életet, hogyan lehet másképp élni az életet, mint ahogy azt a mi családunkban vagy tágabban kultúránkban tesszük.

A világ minden részén, a gyermekeket automatikusan neveljük a saját normáink szerint, hisz másképp nem is tudnánk. Igen ám, csak  máshol egészen más az erkölcsi és morális határ, ugyanazzal a jószándékkal és az aktuális közösségi hagyomány tisztelettel a háttérben.

Az elfogadás az egyik legfontosabb dolog amely a szeretetnek, a harmónikus életnek, az egymás tiszteletének, az együttműködésnek az alapja.

Nekem személy szerint könnyebb elfogadni valakit, ha tudom az életében a miérteket. Mi az alapja annak, hogy így látja, így gondolja? És persze nem tudok mindig mindenkivel leülni, beszélgetni. Gyakorlom, hogy elfogadjam, tiszteljem a másságot a háttér ismerete nélkül. Bizony őszintén megmondom …. nem könnyű ez sok esetben.

Az ítélkezés, a bírálat könnyen formálódik meg bennünk. De vajon ha megértenénk, hogy mi van a másik ember viselkedésének hátterében, vajon ha az ő életét éltük volna, akkor mi az ő helyében hogyan gondolkoznánk?

A tanfolyamainkon, képzéseinken alapvető törekvés, hogy kritika mentes közeget teremtsünk. Ebben tapasztalatunk szerint a legnehezebb mindenkinek az önmagával  szembeni kritika elengedése. Persze ennek is oka van, hisz amennyire kritikusak vagyunk a környezetünkkel az egyértelmű mutatója, mennyire vagyunk elfogadóak önmagunkkal és fordítva is igaz.

Tedd magad próbára Te is. Hogyan állsz magaddal, az alkotásoddal? Mikor és mennyire vagy kritikus önmagaddal? Nézz szembe a saját viselkedéseddel és legyen a rajz az út, mely segít a felismerésekhez, a következő lépésekhez.

Legközelebb Európában személyesen találkozhatunk az alábbi tanfolyamokon:

2018. augusztus 10-13.: Siófok, SZÍNES Rajztanfolyam

2018. augusztus 17-20.: Siófok, Rajztanfolyam

2018. augusztus 24-27.: Csíkszereda, Rajztanfolyam

2018. aug. 31 – szept. 03.: Csíkszereda, SZÍNES Rajztanfolyam

és még szeptemberre tervezünk egy meglepetés tréninget is 🙂