Az újdonság élménye mit adhat az életünkhöz?

Miért félünk időnként belekezdeni valami újba?

Miért félünk “kezdőnek lenni”?

Talán…, mert félünk a kudarctól, félünk a tehetetlenségtől, a kiszolgáltatottságtól, kapszkodók nélküli napoktól addig, amíg végre majd valamikor komfortosan érezhetjük magunkat az új helyzetben és – a maximalizmusunkhoz mérten- valami nekünk tetsző eredményt láthatunk.

És hogy mégis belekezdünk? mert hajt bennünket valami belső erő, legyőzzük a kurdarctól való félelmünket  egy különös, új élmény/siker reményében.

És milyen jó, hogy így van!

A tanfolyamok első napjain is többször látom, amint néhányan – főleg akik maximalisták, kontrolosok, türelmetlenek – ráfeszülnek a rajz készítésére, teljesítményre koncentrálnak, eredményt várnak el önmaguktól minden egyes gyakorlatban és nem is akármilyet, de rögtön és azonnal tökéleteset ahelyett, hogy az odavezető utat, az egyes lépéseket élveznék. Aztán dühösek, kritizálják önmagukat, a munkájukat, megfájdul a fejük és jól elfáradnak a nap végére.

Mi a megoldás ilyenkor?

Hagyni ezeket az érzéseket jönni-menni, hagyni küzdeni azt a belső megfelelési kényszert, ami a mindennapokban oly megszokottan él bennünk, aztán ….. egyszer csak valami történik! Megtörténik valami VÁLTÁS, valami annyira elfárad belül (nevezhetjük EGO-nak is) és megadja magát a folyamatnak, elengedi a célt és belemerül az éppen aktuális lépésbe. Tapasztalatom szerint – kritika mentes, békés közegben – ha nem az első, akkor a második (de legkésőbb a harmadik) napon félre áll  ez a belső ellenállás, a megszokotthoz való ragaszkodás és utat enged felfedezni és élvezni azt az új látásmódot, mely által újdonságokat tapasztal meg,  amiről beszélünk.

Hogy őszinte együttérzéssel és maximális hittel tudjam ezeket a helyzeteket elfogadni, sokat segít, hogy életemben sokszor átélem/átéltem már hasonló érzelmi hullámot. Fontosnak érzem, hogy én is folyamatosan új kihívásokban mérjem meg magam és figyeljem, hogyan viselem a folyamatot. Jó empátia gyakorlat magam és mások felé. Ez is inspirált, hogy elkezdtem sok mindent pl. táncot is tanulni – itt Saigonban.

A tánc esteken először van negyven perc oktatás, azután következik a szabad tánc gyakorlás, amikor minden számnál új partnerrel táncolnak a résztvevők. Hát az instrukciókat ugye nem értettem meg eleinte – hisz az angolt is tanulom még (egy másik kihívás az életemben). Azt “véletlenül” megértettem, hogy ha veszek szép csillogós tánccipőt, abban könnyebb lesz táncolni, mert más abban a testtartása a nőnek. Vettem is, annak rendje és módja szerint. A terembe érve átváltottam én is, mint a nagyok”, majd ott ültem szinte végig a táncparkett szélén. Elég nevetségesnek éreztem magam. Eszembe jutott, amikor régen a sípályákon humorosnak láttam a legnagyobb márkás ruhákban és ruha-léc színharmóniában totál kezdő sielők esve-kelve közlekedését. Hát most – talán az emlékeimben feljött akkori belső ktitikáimnak köszönhetően-, nem akartam én is olyannak tűnni, aki profi “öltözékben”(legalább is a cipőt illetően) “esetlenkedik” a parketten, inkább csak bámultam a táncolókat és amikor új zeneszám kezdődött, nem néztem a szemébe senkinek, elfoglaltam magam valaminek (nemtudomminek) a keresésével a táskámban, amíg mindenki megtalálta a következő táncpartnerét és úgy éreztem elmúlt a felkérés “veszélye”.  Vicces volt és mosolyogtam is magamon, még jó, hogy tánccipőben ülök, hisz azért így mégis csak az illuzióm nagyobb, hogy táncolni jövök. Aztán, amikor már eléggé elegem lett magamból, úgy kb. a negyedik-ötödik alkalom után, az éjszaka közepén sétálva hazafelé próbáltam őszintén beszélgetni magammal: Mitől félek? Mi történhet velem? Minek jövök, ha csak ülök?

/Bár azt mondják, jó ha az ember először barátkozik a zenével 🙂 én úgy éreztem, bartákoztam már eleget./

Tehát,

láttam igazán félre lépkedőket, akik végig táncolták” az estéket,

láttam, akik folyton a maguk útját járták, bár a férfi vezetni akarta, de nem lehetett

láttam, aki folyton megállt és keresve  a ritmust számolgatta a tempót

láttam minden féle fura mozgást, ami ott történt.

Szóval? Mi az a legrosszabb, ami történhet velem?

Legfeljebb néhányan mosolyognak rajtam együttérzéssel vagy gúnyosan, legfeljebb nem kér fel mégegyszer az a férfi, akinek elege lesz belőlem. Körülbelül ezek a reális kockázatok.

Meghoztam a DÖNTÉST:  legközelebb belevetem magam.

Így is tettem.

Mindenkinek – aki felkért – elmondtam, hogy teljesen kezdő vagyok. Mindenki azt mondta: nem probléma, csak csináljuk.

Aztán csináltuk.

Hol így, hol úgy sikerült. Volt amikor alig vártam a dal végét és úgy éreztem egyszer sem találtam el az ütemet a lépéseimmel, volt amikor zsibbadt a csípőm olyan monoton volt a mozgásunk és volt (eleinte ritkán) amikor nagyon élveztem. Aztán teltek a hetek és egyre többször át tudtam adni magam az élménynek/a zenének/a táncnak. Majd pár hónap után egyszer egy vietnámi lány megkérdezte tőlem: én táncoktató vagyok? mert olyan szépen táncoltunk valakivel.

Nem – mondtam – kezdő vagyok és néhány hónapja táncolok, de nagyon élvezem.

Amikor egy gyakorlott férfi jól vezet, amikor egy férfi valóban tud táncolni, akkor nem csak táncol, hanem figyel a harmóniára, a vezetés tisztaságára, egyértelmű, határozott, apró rezdülésekre és nem számít kezdő vagy haladó szinten van a nő, mert úgy vezeti, hogy a mozgás együtt élmény legyen mindkettőjük számára.

Megérti, elfogadja azt a szintet ahol én vagyok és onnét repít a magasba azzal, hogy megtapasztaltatja velem, elhiteti velem, bármire képes vagyok. Amikor valaki valóban VEZET akkor érzem a biztonságot, érzem hogy rábízhatom magam, feloldódik a görcs és feloldódik minden ellenállás bennem.

És ilyenkor a dal végén úgy érzem: Valóban vezettek! Valóban követtem! Megcsináltam! Élvezem! Táncolok!

Ezt szeretném a tanfolyamokon is, hogy érezzétek. Biztonságban vagytok, tudjuk, hogy merre tartunk, miért arra és bízalmatokat élvezve megyünk együtt végig a négy nap során az úton.

Addig, míg a végén azt érzed: Igen! Megcsináltam!! Ezt is és bármit!

Legközelebb írok arról, hogyan és miért kezdtem el ékszeres-töklámpákat készíteni itt Vietnámban. /Marianna

Addig is figyelmetekbe ajánlom nyári otthoni programjainkat:

– Töklámpa készítő workshop – egy napos / Zen In Light:

Zen in Light

Dátum: 2017. szeptember 9. (szombat) 09:00-tól kb. 16:00-ig.

Helyszín: Magyarország, Siófok közelében

Ár: 40.000 Ft (az árban biztosítva van: 1 db vietnámi tök – ami alapja a töklámpásodnak, levágva, kipucolva, előkészítve, 1 db fából kézzel készített- szintén vietnámból – lámpatartó világítással, fúrók, gyöngyök, festékek, minden egyéb szükséges eszköz)

A részvételi lehtőség nagyon korlátozott, ha szeretnél ott lenni, jelentkezz minél előbb és biztosítsd a helyedet.

Bővebb info, jelentkezés itt: zkitti@gmail.com

– VAK BIZALOM – ÚJ tréningünk – két napos /Zen in blind:

Egy kitörölhetetlen élmény! amennyiben szeretnéd megtapasztalni milyen az igazi bizalom,

szereted a kihívásokat, több toleranciát vinnél az életedbe, gátlásaidtól szívesen megszabadulnál

Akkor ITT a helyed!

Kreatív elvonulás – Digitális detoxicáló – Vak kaland

Vak-bizalom

Megtapasztalod milyen a látásod nélkül élni és ennek hiányában hogyan erősödnek fel egyéb érzékeid.

Eltűnnek a megszokott kereteid, eltűnnek a megszokott kapaszkodók…

Dátum: 2017. szeptember 16-17. (szombat-vasárnap/bentlakással) kis csoportos

Helyszín: Siófok közelében

Ár:  77.000 FT /alvással+étkezéssel/

Bővebb információ, jelentkezés: info@rajztanfolyam.com

SZÍNES Rajztanfolyam – Siófok

Színes Rajz - csendélet

2017. augusztus 10-13. négy nap (09.00-tól 16.00-ig)

Ár: június 30.-ig kedvezményesen: 34.000 Ft

július 1-20. között: 39.000 Ft

július 20.-tól: 44.000 Ft

– Jobb Agyféltekés Alap Rajztanfolyam – Siófok

jobb agyféltekés rajztanfolyam

2017. augusztus 17-20. négy nap (09.00-tól 17.00-ig)

Ár: június 30.-ig kedvezményesen: 34.000 Ft

július 1-31. között: 39.000 Ft

augusztus 1.-től: 44.000 Ft

Erdély:

– Jobb Agyféltekés Alap Rajztanfolyam – Csíkszereda

2017. augusztus 24-27. (09.00-tól 17.00-ig)

Ár: 2017. június 30.-ig kedvezményesen: 33.000 Ft (500 RON)

2017. július 1.-től július 31.-ig: 38.000 Ft (580 RON)

2017 auguzstus 01-től már a részvételi díj : 44.000 Ft (660 RON)

A tanfolyam ára: tartalmazza az eszközöket és kellékeket.

-SZÍNES Rajztanfolyam – Csíkszereda 

2017. augusztus 31 – szept. 03. (09.00-tól 16.00-ig)

Ár: 2017. július 14-ig kedvezményesen: 33.000 Ft (500 RON)

július 15-től augusztus 14-ig: 38.000 Ft (580 RON)

augusztus 14-től : 44.000 Ft (660 RON)

Bővebb információ, jelentkezés: Csíkszeredán Gál Mónikánál: 0040758/320-331, e-mail: galmonika13@gmail.com