Az alkotás: az elfogadás és a szeretet nyelve lehet mindenütt

Eltelt a 2016. év nyara is. Sok dolog történt velünk, egy kis összefoglalót küldünk nektek.

Visszatekintés az eddigi hónapokra:

2016. februárjában jártunk először Vietnámban, ahol két tanfolyamot tartottunk.

Ennek akkora sikere volt, hogy felkértek bennünket, tartsunk folyamatosan tanfolyamot Saigonban. Így májustól július végéig ismét ott rajztanfolyamoztunk.

Különös világba csöppentünk.

Most augusztust írunk.

Itthon töltöttünk négy hetet. Tanfolyamot tartottunk Pakson, Erdélyben – Csíkszeredán

és voltunk a Szegedi Csillag börtönben ismét egy napot, ahol az elítélt csoporttal alkottunk.

Sok sok élmény van, amit történik körülöttünk és bennünk.

Látunk szomorú dolgokat és vidámakat, de mindennek megvan a maga tanulsága.

Vietnám – Ho Shi Minh :

Hogy lehetne leírni? Minden más.

Saigon 10 millió lakosú nagyváros. Őrült nagy forgalommal, utcai árusokkal, műanyag székes utcai kávézókkal, sok kreatív megoldással. Nincs négy évszak, csak meleg és esős-meleg van.

Nyitott szeretetteljes emberek, sokat mosolyognak, a vietnámi konyha világhírű és értjük, hogy miért. Rengeteg gyümölcs terem.

Természetesen látjuk a média hatását is : a nők fehérítik a bőrüket, magasabbra műttetik az orrukat, keskenyebbre az állukat …  Majd részletesebben külön írunk még Vietnámról.

Szeged – Csillag börtön:

Van, aki azt mondja nincs sok ideje rajzolni, csak napi 2-3 órát alkot, akár a tv fényénél. Beszámolt arról, hogy amíg rajzol nincs börtönben, szabadnak érzi magát és közben nagyon jó, mert nem gondolkozik.

Van, akinek mi vagyunk a látogatói, mert 6 éve senki nem  jár hozzá.

Van, aki már 4.000Ft-ért portrékat rajzol.

Működik már a rajzklub szombatonként.

Mindennek örülnek a fiúk, az együtt töltött időnek, a papírnak, ceruzának, rajztáblának. A rácsokon belül minden felértékelődik, minden apró kellék kincset ér számukra! Még megyünk, folytatjuk, mert van értelme és van igény rá!

Erdély – Csíkszereda:

aug. 18-21 között tartottunk rajztanfolyamot.

Plakátokat látttunk sok helyen a városban : István a király – augusztus 20.-án este.

Gondoltuk “csak” egy újabb jó előadás lesz.

Majd gyűlt a tömeg és este fél 9-kor elkezdődött a főtéren a csoda.

A rendezvényt, az est megálmodója vezette fel a szinpadon:

“200 gyermek vesz részt az rock operában. Nagyon sokat készültek és szívük lelkük benne van.

Ezek a gyermekek Erdélyből, Szlovákiából és Magyarországról érkeztek. Mind különböző gyermekotthonokból. Mind olyan gyermekek, akikről valamikor már lemondtak, akik a nyári szünet idejére (sem) utazhatnak el, sokan nem mehetnek külföldre, mert nem kapnak útlevelet.

Ezekre a gyermekekre könnyű azt mondani, hogy figyelemhiányosak, hiperaktívak, nem tudnak koncentrálni. Mi azonban azt szeretnénk megmutatni, hogy igenis mind – egytől egyig – értékes és egyedi. Pontosan ezért, tettük nagyon magasra a lécet. És minden támogatást megadtunk hozzá, majd ők átugrották.

Szeretnénk elérni, hogy ezeket a gyermekeket ne elutasítsák vagy sajnálják, hanem az értékeiket lássák az emberek.

Fogadják szeretettel a műsort.”

Még csak a felvezetőnél tartottunk és már a jelenlévők szívéhez szóltak a szavak.

Ezek a gyerekek megmutatták, hogy lelkesedéssel, átéléssel érdemes tenni BÁRMIT.

Ezek a gyerekek időt és energiát nem sajnálva készültek fel erre a több mint 2 órás esti előadásra, ami minden várakozást felülmúlt, szívmelengető és léleksimogató volt egyszerre.

Ezek a gyerekek megmutatták, hogyan lehet valamit másképp is tenni, kitűnni az átlagosból, előnyt kovácsolni az esetleges hátrányos helyzetből és élni egy lehetőséggel amit kaptak.

Ők igenis más jövőt szeretnének maguknak és ezért hajlandóak tenni is.

Az előadás végén pedig több, mint ezer ember együtt énekelte a magyar majd zárásként a székely himnuszt:

“Ki tudja merre, merre visz a végzet

Göröngyös úton, sötét éjjelen.

Vezesd még egyszer győzelemre néped

Csaba királyfi csillagösvényen!

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén.

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ameddig élünk Magyar ajkú népek

Megtörni lelkünk nem lehet soha.

Szülessünk bárhol, világ bármely pontján,

Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.”

Jó volt ott a téren együtt “örvendeni” a gyermekek alkotásának, jó volt 700 km-re is otthon lenni, magyarnak lenni, együtt érezni, énekelni, jó volt érezni sajgó tenyerünket a sok tapstól.

Mindenütt jó és talán megtalálhatjuk az érzést, hogy mindenhol otthon lehessünk kicsit, hogy több elfogadással forduljunk egymás felé!

Minden nap mindannyian új emberré válunk, ha a tegnap tapasztalatát beépítjük az életünkbe.

Mindannyian megtalálhatjuk mit tudunk tenni a mai napon azért, hogy a világ egy jobb hely legyen általunk is!

A mi küldetésünk : Rajzonként viszünk boldogságot a világba.